Elképesztően torz statisztika jelent meg a magyarok anyagi helyzetéről
A hivatalos nemzetközi statisztikák szerint elvileg minden hetedik forintjukat félre tudják tenni a magyar családok, ezzel Svédország mögött a második helyen állunk az OECD rangsorában. Ez a meghökkentő szám azonban a valóságban egy óriási torzítás eredménye.
Az OECD-országok nettó háztartási megtakarítási rátáját vizsgáló 2024–2025-ös rangsorban Magyarország a második helyen szerepel, közvetlenül a listavezető Svédország mögött. Az adatok szerint a magyar lakosság a rendelkezésre álló jövedelmének 14,3 százalékát teszi félre, vagyis a fizetéséből, nyugdíjából minden hetedik forintot meg tudja takarítani. Ezen a téren csak a svédek állnak jobban, akik 16 százalékkal vezetik a mezőnyt.
A kimagasló adatok mögött valószínűleg nem a kiugró jólét, hanem az elmúlt évek gazdasági környezete áll. Magyarország 2023 körül ugrott az OECD-rangsor élbolyába, közvetlenül azután, hogy az országban jelentősen megemelkedett az infláció, és a csúcspontján meghaladta a 25 százalékot. A drasztikus áremelkedések, a reálbérek átmeneti visszaesése, a gazdasági növekedés megtorpanása és a bizonytalanabb jövőkép együttesen erős óvatossági motívumot váltottak ki a társadalomból.
A 14,3 százalékos átlagérték elfed egy komoly szerkezeti problémát, a magyar társadalom pénzügyi széttagoltságát. A statisztikák nem hazudnak, de erősen torzítanak, mert egyetlen homogén szektorként kezelik a teljesen eltérő helyzetű családokat. A felmérések szerint miközben a lakosság 17 százaléka képes arra, hogy jövedelmének több mint a 20 százalékát félretegye a hónap végén, addig a társadalom közel harmadának, 28 százalékának abszolút semmilyen havi pénzbeli megtakarítása sincsen. A hónapról hónapra élő, anyagi védőháló nélküli réteg aránya ráadásul egyre nagyobb, a magyarországi a legrosszabb mutató a környező régiós országokkal összevetve.
A kiugró makrogazdasági megtakarítási ráta tehát nem a társadalom kollektív gazdagodását jelenti. Sokkal inkább arról van szó, hogy a jövedelmi skála tetején elhelyezkedő, szabad tőkével rendelkező rétegek a magas kamatokat kínáló eszközökben – például állampapírokban – halmozták fel a pénzüket. Ez a szűk körű vagyonkoncentráció húzta fel az országos átlagot a nemzetközi ranglistákon, miközben a lakosság széles tömegei kiszolgáltatottak maradtak a gazdasági sokkoknak.
A megtakarítási kedv megugrásában a racionális befektetési lehetőségek is szerepet játszottak. Azok a rétegek, amelyek rendelkeztek szabad tőkével, a magas inflációt követően megjelent, kedvező kamatozást kínáló lakossági állampapírok felé fordultak. Az inflációkövető kamatok olyan hozamokat biztosítottak, amelyekkel a lakosság meg tudta védeni a pénze vásárlóértékét, ez a tőkebeáramlás pedig növelte a hivatalos megtakarítási statisztikákat.
A Prémium Magyar Állampapírok (PMÁP) esetében az országban mindössze 550 ezer magánszemélynek volt ilyen állampapírja, vagyis a lakosság döntő része nem tudott élni a lehetőséggel. A PMÁP-ban lévő teljes lakossági vagyon (6990 milliárd forint) elsöprő többségét, 92,7 százalékát olyanok birtokolták, akik fejenként legalább 5 millió forintot tartanak ebben a megtakarítási formában. A kisbefektetők, akik 5 millió forint alatti összeget tudtak ide elhelyezni, a teljes prémiumállampapír-vagyonnak mindössze a 7,3 százalékát adják. A csúcsot egy egészen szűk belső elit jelenti: nagyjából 25 ezer olyan nagybefektető van, aki 50 millió forint feletti fejenkénti állománnyal rendelkezik, és ők tartották a számláikon a teljes PMÁP-állomány több mint 40 százalékát.
A regionális trendek is jól mutatják, hogy a magyar adat mennyire a megváltozott gazdasági helyzetre adott lakossági reakció eredménye. A rangsorban Csehország áll a harmadik helyen 13,7 százalékkal. A cseh és a magyar gazdaság nagyon hasonló inflációs hullámot élt át az elmúlt években, és a lakossági reakció is megegyezett: a fogyasztás mérséklése és a biztonságosabb megtakarítási formák keresése. Ezzel szemben a stabilabb, kiszámíthatóbb gazdaságú jóléti államok lakossága sokkal bátrabban költ. Az Egyesült Államokban a ráta mindössze 4,9 százalék, az Egyesült Királyságban 4,7 százalék, míg Olaszországban 4,2 százalék.
Kérdéses, hogy az infláció normalizálódásával és a reálbérek tartós növekedésével a magyarok visszatérnek-e a korábbi fogyasztási szinthez, vagy a gazdasági óvatosság tartósan itt marad, és konzerválja ezt a magas megtakarítási rátát.
