„JOBBAN ÉLNÉNK, HA LEVENNÉNEK A LISTÁRÓL” – EGY UNESCO-FALU, AHOL A VILÁGÖRÖKSÉG INKÁBB TEHER, MINTSEM ÁLDÁS
Egy szlovákiai település, Vlkolínec lakói egyhangúlag fejezik ki kívánságukat, hogy „kihúzzák őket a világhírű listáról”. Az Euronews jelentése szerint a település közösségeiként fogtak össze, hogy elmondják véleményüket a világhírű világörökségi státusz kapcsán.
A 2026. február 5-i cikk alapján a világörökségi listára kerülés sok esetben fokozott turistaforgalmat, új idegenforgalmi lehetőségeket és gazdasági fellendülést ígér. Azonban ez a látszólagos előny nem minden közösség számára jelent pozitív hozadékot.
Vlkolínecben évente körülbelül 100 ezer látogató érkezik, ami rendkívüli terhet ró arra a kis falura, ahol mindössze néhány százan élnek. Anton Sabucha, a falu egyik lakója elmondta, hogy a turisták tömege megszakítja a mindennapi élet nyugalmát, és a helyiek elveszítik azt a privát szférát, amelyért egykor ideköltöztek. A turisták folyamatos jelenléte és az ebből fakadó okok miatt a falu lakói inkább a visszahúzódásra vágynak.
Ez a jelenség a turizmus paradoxonaként is értelmezhető: míg a világörökségi státusz nemzetközi figyelmet és védelmet jelent, egyúttal áradatszerű látogatókat is vonz, ami felborítja a helyi élet ritmusát. A falu főutcáján található „Private property” (magánterület) táblák és a fényképezést tiltó feliratok világosan kifejezik a lakók szándékát: szeretnék visszahódítani egy kis területet a turisták áradatából.
LEHETSÉGES A TÖRLÉS A VILÁGÖRÖKSÉGI LISTÁRÓL?
Elméletileg igen, de a gyakorlatban ez ritkán történik meg. Az UNESCO 1978 óta mindössze három alkalommal törölt helyszínt a világörökségi listáról. Ezek között szerepel az Arab oryx rezervátuma Ománban, a drezdai Elba-völgy Németországban, valamint a Liverpooli történelmi városi terület az Egyesült Királyságban. Az esetek mindegyike új beruházások vagy infrastruktúra-változások miatt történt, és nem a helyiek kérésére.
Az UNESCO képviselői hangsúlyozzák, hogy a szervezet nemcsak a világörökségi listára kerülést támogatja, hanem a turizmus terhelésének kezelését is fontosnak tartja. A helyi közösségekkel és hatóságokkal való párbeszéd elengedhetetlen annak érdekében, hogy a világörökségi értékek megőrzése ne menjen a helyi életminőség rovására.
Vlkolínec esete jól példázza, hogy a világörökség védelme és a helyi lakosság érdekei sok esetben ellentmondásos helyzeteket eredményezhetnek, ahol a közösség tagjai közötti együttműködés és a megértés kulcsfontosságú a jövőbeli fenntartható turizmus érdekében.
