Bod Péter Ákos: Amerika és a többiek a demokrata hullám után
A fogadóirodák és a pénzpiacok az utóbbi napokban már beárazták a Demokrata Párt előretörését, a siker mértéke azonban meglepetést keltett. A piacok nem kedvelik a politikai szférából érkező meglepetéseket, másfelől kedveznek a tiszta képletnek – a legrosszabb az lett volna, ha túl szorosak az eredmények, elhúzódik a számlálás, és a vesztes fél nem hajlandó elismerni a vereséget. A választás utáni első reakciók közepes intenzitásúak: változott az amerikai tőzsdeindex és a dollár árfolyama, de elmaradt a dráma.
A választás utáni tájkép tiszta, sok benne a kék, a folytatás azonban kevésbé látszik tisztán. Az elnöké a Fehér Ház, ám az ellenzék lesz többségben januártól a törvényhozás két házában. Erre mondják, hogy az elnök béna kacsa lesz. A demokrata képviselőházi többség kemény kontrollt kap a költségvetési ügyekben, jogi következményekkel járó vizsgálatokat indíthat, akár felelősségre vonási eljárásokat is, először talán csak Trump néhány miniszterével szemben. A törvényhozást nem lehet megkerülni pénzügyekben, az elnöknek viszont nagy a mozgástere katonai és külügyi vonatkozásban. Mivel a szenátusban kétharmados többség kellene az elnök eltávolításához, ennek most nincs esélye.
Vannak, akik abból a képletből, hogy az elnök adót nem tud emelni, de háborút indítani igen, azt vonják le, hogy Trump a maradék erős kártyáival játszik, ami a világ döntő része számára nem jó hír. A másik nézet szerint a béna kacsa helyzetbe jutó elnök folyamatos alkukra szorul, és nagy kárt már nem tehet sem külgazdasági, sem védelmi ügyekben. A költségvetés ügyei és az adósságplafon körüli tárgyalások erősen korlátozzák a mozgásterét.
Európa felől nézve a háborús elnöki szerepet öltő Trump súlyos veszélyt jelentene, különösen Putyin háborújával az Unió keleti határainál. A második változat szerint az elnököt túlságosan lekötik a szaporodó ügyei, és a kormánya sem merne kockázatos külső kalandokba bonyolódni. Ez utóbbi megnyugtató lenne Európának és a többi nyugati szövetségesnek. A gazdasági ügyeket illetően azonban az amerikai politikai hatalom éles megosztottsága a cselekvésképtelenség rémét is felidézi: az államadósság igen nagy, a kamatköltségek emelkednek, miközben megoldatlan társadalmi bajok sokasodnak.
A választás kimenetele nyomán a dollár árfolyama jelentősen gyengült a fontosabb devizákkal, így az euróval szemben is, következésképpen a forint-dollár árfolyam is erősödött valamelyest. Az amerikai állampapírpiacon némi korrekció történt, a tízéves államkötvény hozama lefelé mozdult az öt százalékos szinttől. A tőzsdéken a blue chip részvények inkább erősödtek, bár a hangulat bármikor megfordulhat.
Az AI és a kapcsolódó ágazatok már egy-két éve sajátos dinamikájukkal az egész amerikai növekedési indexet felfelé tudták tolni. Trump elnöksége alatt egyre nyíltabbá vált a személyes és családi szál az újabb generációs tech-nagytőke és a kormányzat között: a beiktatásra egy-egy millió dollárt adományozott Bezos, Zuckerberg, Tim Cook, valamint a Google, a Microsoft, az Uber és az OpenAI. Trump családjának tagjai tulajdonosi és irányítói pozícióban vannak a World Liberty Financial nevű kripto cégnél, amely tokenekkel, dollárhoz kötött stabilcoinokkal és mémérmével kereskedik. Az iparág újabban kedvező elbánásban részesült a kormány részéről, a korábban indított szövetségi szintű vizsgálatokat is leállították.
Az AI-iparág nagy energiaigénye az elektromosáram árának emelkedéséhez vezetett, az AI-üzemek letelepülése pedig sok helyen váltott ki helyi ellenállást. Az iparág eddig hatalmas kölcsöntőke-igénye az amerikai és áttételesen a globális kamatszintek emelkedésének egyik tényezője volt. Már most is csökken a piaci lelkesedés az iparág iránt, miközben a cégek profitabilitása kétséges. Egy erőteljes korrekció ekkora iparágban a teljes amerikai tőkepiacot is megrázná, aminek hatása szétspriccelne a világban.
A képviselőházi többség megváltozása miatt lehetséges irányváltások között emlegetik az elemzők a vámháború ügyét is. A vámvédelem mint eszköz és a protekcionizmus mint gazdaságpolitikai koncepció azonban nagyon réginek számít Amerikában, szinte egyidejű az Államokkal; valójában az 1960-as és 2000-es évek közötti négy évtized volt a kivétel, nem pedig a szabály. Ezért az EU által kezdeményezett szabadkereskedelmi tárgyalások Kanadával és más érdeklődő országokkal továbbra is határozottan folytatandók. Csekély az esély arra, hogy a világkereskedelmi status quo ante akár csak megközelítőleg helyreálljon. Európát stratégiai vonatkozásban meg kell erősíteni, egy hangon beszélő közösségként kifelé, és meg kell védeni érdekeit és értékeit minden más blokkal szemben.
