Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog – évente hány millió rubelbe kerül a tetem fenntartása?
Egy tömeggyilkos forradalmár-diktátor testét több mint száz éve konzerválják és őrzik Moszkvában, a Vörös téren. Ezrek látogatják mindennap a világ minden tájáról, hogy lássák Vlagyimir Iljics Uljanov bebalzsamozott holttestét, amelyet 1924-es halála óta mesterségesen tartanak fenn.
A test tartósítását Vlagyimir Vorobjov anatómia-professzor és Borisz Zbarszkij biokémikus kezdte el 1924-ben. Egy speciális oldattal – amely többek között kálium-acetátot és glicerint tartalmaz – itatják át a szöveteket, hogy megőrizzék a test rugalmasságát és formáját. A mauzóleumban a mai napig állandó, 16 °C-os hőmérséklet és 80–90 százalékos páratartalom uralkodik.
A testet körülbelül másfél évente speciális kémiai fürdőbe helyezik egy korszerű laboratóriumban, hogy megakadályozzák a bomlást. A második világháború idején, 1941-ben titokban Szibériába, Tyumenybe szállították, ahol egy speciális vonaton, illetve épületben vészelte át a harcokat.
Különféle adatok láttak napvilágot arról, hogy ez évente mennyibe kerül az orosz költségvetésnek: a becslések 13 milliótól 15 millió rubelig terjednek. Egy külön erre a célra létrehozott kutatócsoport, az úgynevezett „Lenin Lab” folyamatosan ellenőrzi a holttest állapotát. A tetemet 18 havonta teljesen újrabalzsamozzák, ilyenkor másfél hónapra egy glicerinből, formaldehidből, kálium-acetátból és egyéb vegyszerekből álló, speciális folyadékkal teli üvegkádba áztatják. Rendszeresen pótolják a hiányzó részeket, például a régóta nem létező szempillákat. Szükség esetén mesterséges bőrfelületeket vagy paraffin-alapú anyagokat használnak a szövetek élethűen tartásához.
Halála után a szovjet vezetés mindent megtett azért, hogy tudományosan is bebizonyítsa: a bolsevik vezető zseni volt. Ezért eltávolították az agyát, és egy szigorúan titkos projekt keretében megvizsgálták. A vizsgálat során több mint 30 ezer szeletre vágták fel az agyat. A szovjet kormány 1925-ben felkérte a korszak neves német neurobiológusát, Oskar Vogtot, hogy vezesse a kutatást, akinek csapata az agyat 30 953 hajszálvékony szeletre vágta fel, majd azokat üveglapok közé helyezve, mikroszkóp alatt elemezte. Az agyszeleteket évtizedekig egy páncélozott, titkos KGB-szobában őrizték Moszkvában, és a nagyközönség előtt csak a Szovjetunió 1991-es összeomlása után nyitották meg – azt is csak részben.
Oskar Vogt 1929-es hivatalos jelentésében kijelentette, hogy Lenin agykérgének harmadik rétegében a piramissejtek rendkívül nagyok és sűrűek voltak. Bár a szovjet propaganda ezt azonnal a zsenialitás bizonyítékaként tálalta, a modern tudomány és a későbbi felülvizsgálatok – például Oleg Adrianov professzor kutatásai 1994-ben – kimutatták, hogy Lenin agyában anatómiailag semmi olyan rendkívüli nem volt, ami megkülönböztette volna őt egy átlagos embertől. A sejtek méretét és szerkezetét nagyban torzították a betegségei is.
A boncolás során a patológusokat sokkolta Lenin érrendszerének rossz állapota. Az agyalapi nagy verőerek az extrém érelmeszesedés miatt annyira elkórosodtak és kalcifikálódtak, hogy amikor a boncolást végző Alekszej Abrikoszinov professzor fémcsipesszel megkocogtatta őket, az erek szinte kőként kongtak. Az agy bal féltekéje teljesen elsorvadt, és több területen elhalások keletkeztek a sorozatos agyvérzések miatt. Az orvosok számára rejtély volt, hogy egy mindössze 53 éves, nem dohányzó, alig alkoholizáló és sportos ember agya hogyan juthatott ilyen állapotba.
Sokáig tartotta magát a pletyka, hogy Lenin neuroszifiliszben szenvedett. Az agy tönkrement állapota és a tünetek hasonlítottak erre, ráadásul Lenin korábban kapott szifilisz elleni kezelést is. Ezt a verziót a szovjet állam kategorikusan letagadta és eltitkolta. Egyes modern kutatók – köztük a UCLA neurológusai – felvetették, hogy mivel Lenin állapota a halála előtti órákban átmenetileg javult, majd hirtelen görcsrohamok közt meghalt, akár mérgezés áldozata is lehetett. Mivel toxikológiai vizsgálatot Sztálin parancsára nem végeztek az agyszöveteken, ez máig titok maradt. Újabb genetikai vizsgálatok során arra jutottak, hogy a családjában halmozottan fordult elő korai érrendszeri tragédia: apja is 54 évesen halt meg agyvérzésben. Lenin valószínűleg egy ritka genetikai mutációban szenvedett, ami az agyi erek rendkívül gyors és korai meszesedéséhez vezetett.
Bár az orosz lakosság körében végzett felmérések szerint a többség inkább eltemettetné Lenint, a politikai vezetés egyelőre fenntartja a Vörös téren található mauzóleumot, és az országban továbbra is állnak a Lenin-szobrok, a kisebb településeken pedig szinte mindenütt létezik ma is Lenin utca.
