Belépni vagy kívül maradni? Fontos döntés előtt a magyar kormány
A magyar kormánynak hamarosan döntenie kell arról, hogy Magyarország csatlakozik-e a formálódó Védelmi, Biztonsági és Reziliencia Bankhoz (DSRB). A kérdés több eurómilliárdról és hosszú évekre kiható következményekről szól, ezért egy budapesti konferencia résztvevői is ennek a dilemmának a megválaszolását keresték.
A DSRB a résztvevő államok közös tulajdonában álló, közös tőkével létrehozott fejlesztési bank lenne, amely a NATO-tól és az Európai Uniótól egyaránt függetlenül, kifejezetten védelmi beruházásokra specializálódna. A tőkepiacok önálló szereplőjeként vonna be forrásokat, amelyeket hosszú lejáratú hitelek, garanciák, kockázatmegosztási konstrukciók és társfinanszírozás formájában fektetne állami, vállalati és infrastrukturális projektekbe. A csatlakozásért cserébe Magyarországnak be kellene adnia a saját részét az intézmény felállításához szükséges tőkébe. Előzetes becslések szerint a bank mintegy 135 milliárd dollárnyi finanszírozást tudna elérhetővé tenni.
A döntést egyrészt az egyre ingatagabb nemzetközi biztonsági helyzet, Európában elsősorban az orosz fenyegetés és az ebből fakadó képességfejlesztési igény, másrészt a 2025-ös hágai NATO-csúcson elfogadott, 2035-re kötelezően elérendő, a GDP 5 százalékát kitevő védelmi kiadási cél teszi időszerűvé.
A konferencián Judith Gelbman, Kanada kijelölt budapesti nagykövete arról beszélt, hogy a védelmi ipar gyakran nem képes kellő gyorsasággal és léptékben bővíteni a termelését, mert a vállalatoknak előre kell beruházniuk, miközben a megrendelések és a megtérülés csak később válnak biztosabbá. Antal Ferenc, a projekt magyarországi előkészítője szerint a kereskedelmi bankok korábban reputációs és kockázatkezelési okokból távol tartották magukat a védelmi ipartól, ma viszont az ING, a JP Morgan és a Deutsche Bank is részt vesz a DSRB-projektben. Antal becslése szerint Magyarország akár évente 80 millió eurót is spórolhatna azzal, ha a védelmi kiadásokat nem állami kötvénykibocsátással és költségvetési forrásokból, hanem a DSRB kedvező minősítésű konstrukcióival finanszírozná.
Szőnyegi János, a Honvédelmi Minisztérium védelempolitikáért és haderőfejlesztésért felelős helyettes államtitkára szerint a hagyományos modell – amelyben a kormány meghatározza a szükséges képességeket, elkülöníti a költségvetési forrást, majd az ipar teljesíti a megrendelést – továbbra is alapvető, de önmagában már nem elegendő. A modern védelmi képességek teljes ökoszisztémából jönnek létre, és a finanszírozási nehézség gyakran ott keletkezik, ahol a stratégiai szükséglet és a hagyományos üzleti megtérülés elválik egymástól. Szőnyegi szerint nem az a megoldás, hogy a kormány bankká váljon és kiszorítsa a magántőkét, de az sem várható el, hogy a kereskedelmi bankok viseljék a társadalmi és stratégiai jelentőségű kockázatokat.
A kezdeményezést elindító Kanada mellett Albánia, Belgium, Görögország, Lettország, Luxemburg, Románia, Törökország és Ukrajna jelentette be csatlakozását, az Egyesült Királyság azonban egyelőre nem lépett be. Szakértők szerint ennek egyik oka az lehet, hogy ezek az országok egyedül is képesek a legjobb feltételekkel hitelt felvenni. A Reuters forrásai szerint a nagyobb csatlakozó országoknak egymilliárd dollárt kellene befizetniük a szervezet alapítótőkéjébe, a kanadai vezetés pedig a jelenlegi csatlakozókkal is kész létrehozni az intézményt, a későbbi csatlakozás lehetőségét nyitva hagyva.
