Élőben közvetítik Nidal Hasan kivégzését december 3-án
Nidal Hasant, tizenhárom ember gyilkosát, egykori katonai pszichiátert december 3-án végeznek ki a texasi Fort Hoodban – az Egyesült Államok és a világ történelmében először élőben közvetítve. Pete Hegseth amerikai hadügyminiszter a Real America Voice című műsorban jelentette be, hogy a kivégzőosztag csütörtökön délután 1 órakor hajtja végre az ítéletet.
„Ez egy radikális iszlamista támadás volt 2009-ben, egyenruhában, ezért az embereknek nyilvánosan kell látniuk, mert meg kell érteniük, hogy az ilyen dolgoknak súlyos következményei vannak” – indokolta a döntést. Az Egyesült Államokban utoljára 1945 novemberében működött katonai kivégzőosztag. Jelenleg öt állam engedélyezi ezt a módszert: Idaho, Mississippi, Oklahoma, Dél-Karolina és Utah.
Az Amnesty International legfrissebb jelentése Afganisztánt, Kínát, Észak-Koreát, Szaúd-Arábiát, Szomáliát, Tajvant, az Egyesült Arab Emírségeket és Jement sorolja fel azon országok között, amelyek még mindig alkalmaznak kivégzőosztagokat. Szakértők szerint egyetlen ország sem közvetít élőben kivégzéseket. A Halálbüntetés Információs Központ adatai szerint az amerikai hadseregben 1961-ben hajtottak végre utoljára halálos ítéletet, akkor akasztással. Az utolsó teljesen nyilvános kivégzés 1936-ban történt Kentuckyban.
A nyilvános kivégzések pszichológiája összetett társadalmi jelenség, amely a hatalomgyakorlás, a morális megnyugvás és a morbid kíváncsiság metszéspontjában áll. Az emberekben veleszületett késztetés él a negatív, félelmetes ingerek megismerésére, a kivégzés pedig lehetőséget ad a halandósággal való szembesülésre biztonságos távolságból. A tömegben működésbe lép a deindividualizáció: a nézők a törvényes rend legitim tanújának érzik magukat.
Charles Dickens az 1840-es években felháborodva írt arról, hogy az emberek úgy jártak a nyilvános akasztásokra, mint egy kutyaviadalra. A 19. és 20. századi kutatások szerint a nyilvános kivégzések nem érték el az elrettentő hatást: a társadalom ingerküszöbe kitolódott, egyeseknél empátiát szültek, és súlyos pszichés traumát okoztak.
Magyarországon 1868-ig voltak nyilvános kivégzések, ezt követően zárt helyen hajtották végre a halálos ítéleteket. Kivételt jelentett a Tanácsköztársaság és annak bukása utáni időszak, valamint az 1945-ben felállított Budapesti Néptörvényszék első halálos ítéleteinek nyilvános végrehajtása az Oktogonon.
Az elemzések szerint a nyilvános kivégzések nem érték el a kívánt hatást, így a december 3-i közvetítés a televíziós nézettség rekordjának megdöntését célozhatja, miközben a nézőket a kukkoló szerepébe kényszeríti.
