Előrehozott választások Spanyolországban: november 29-én dönthetnek a Sánchez-korszak sorsáról
Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök előrehozott parlamenti választásokat jelentett be, miután a parlament alsóháza pénteken elutasította a lakhatási válság kezelését célzó kormányrendeletet. A voksolást november 29-én tartják – nyolc év után ez döntheti el a baloldali kormányfő politikai jövőjét.
A PSOE és a Sumar baloldali pártszövetség eddig is kisebbségben volt a törvényhozásban, így minden jogszabály elfogadásához több kisebb párt támogatása kellett. Ezúttal ez nem sikerült. Sánchez szerint „eljött a pillanat, hogy döntsetek, milyen jövőt szeretnétek magatoknak és az országotoknak”.
Lakhatási válság és tiltakozáshullám
A lakhatási válság az utóbbi időszak legégetőbb társadalmi problémájává vált. A lakbérek és a lakhatási költségek olyan szintre emelkedtek, amelyet a jövedelmek már képtelenek követni – nemcsak a fiatalok, hanem valamennyi korosztály számára. A helyzetet súlyosbítja a spekuláció és a megfizethető bérlakások hiánya.
A tüntetések katalizátora egy 87 éves, mozgássérült madridi nyugdíjas, Maricarmen Abascal kilakoltatása volt, amely országos felháborodást váltott ki. A tüntetők Madrid belvárosában sátortábort is felállítottak. A legfrissebb hírek szerint az idős hölgy végül visszatérhet otthonába.
A kormány válságkezelési kísérletei
A Sánchez-kormány két sürgősségi lakhatási rendelettel próbált reagálni a válságra, többek között a kiszolgáltatott bérlők kilakoltatásának megakadályozására. A Néppárt, a VOX és a katalán Junts azonban megtorpedózta a rendeleteket az alsóházban.
A kormányfőnek kezdettől fogva törékeny parlamenti többsége volt, amelyben a Junts támogatása kulcsszerepet játszott. A párt fokozatosan eltávolodott a kabinettől, miután követelései nem teljesültek maradéktalanul. Emiatt három év alatt egyetlen költségvetést sem sikerült keresztülvinni.
További terhek: amnesztia és migrációs krízis
Súlyos teher volt a katalán függetlenségi konfliktus során bebörtönzött politikusok amnesztiatörvénye, amely mélyen megosztotta a spanyol társadalmat. Ehhez jöttek a Sánchez közvetlen környezetét érintő korrupciós vádak és bírósági ügyek.
A kormány hitelességét kikezdte a júliusi ceutai krízis is, amikor közel 80 ezer migráns érkezett Marokkóból az afrikai spanyol enklávéba. A hatóságokat felkészületlenül érte a helyzet, és a kormány azóta sem tudja kezelni a kialakult kaotikus állapotokat.
Ellentmondásos mérleg
Spanyolország gazdasági mutatói kifejezetten jók, bizonyos területeken az EU éllovasa, bár a mindennapok során a társadalom ezt nem érzi. Az ország nemzetközi súlya és szerepvállalása is erősödött.
A spanyol társadalom többsége szimpatizál azzal, hogy Sánchez nyíltan szembeszáll Donald Trumppal, és egyértelműen Izrael-kritikus álláspontot foglal el. A kormány büszke a jóléti állam, az oktatás és az egészségügy területén elért intézkedéseire is.
Sánchez egyik legnagyobb politikai teljesítménye, hogy hosszú időn keresztül képes volt kisebbségi kormányt működtetni rendkívül nehéz parlamenti körülmények között. Ennek ára azonban a folyamatos alkukényszer volt, különösen a katalán pártokkal.
Az utolsó baloldali bástya
Sánchez az utolsó egyértelműen baloldali-szociáldemokrata miniszterelnök egy nagy európai országban, sokak szemében „az utolsó bástya” a jobboldali hullám tengerében. A brazil Lulával együtt önmagukat nevezték ki a jobboldal elleni nemzetközi harc vezetőinek – most esélyes, hogy nagyjából egyszerre buknak el.
A szeptemberi közvélemény-kutatások szinte kivétel nélkül a Néppárt győzelmét valószínűsítik. A PP a voksok 33 százalékára számíthat, míg a PSOE támogatottsága mindössze 26 százalék. A radikális VOX folyamatosan erősödik, a PP-vel együtt már a szavazatok felére számíthat, ami elegendő lehet a kormányzáshoz.
Ez megnyithatná az utat Alberto Núñez Feijóo miniszterelnöksége előtt, rengeteg engedménnyel – és valószínűleg miniszteri székekkel – a VOX részére. A Franco-diktatúra lezárulta óta most történhet meg először, hogy egy szélsőjobbos párt kerül kormányra Spanyolországban.
Megmaradt esélyek
Míg a migrációs kérdésben a spanyol társadalom jelentős többsége a jobboldali pártokkal ért egyet, a lakhatási ügyben elsöprő a szimpátia a baloldali pártokkal – tehát a kiábrándult baloldali szavazókat próbálja most mozgósítani Sánchez.
Problémát jelent ugyanakkor, hogy a baloldal is megosztott, rengeteg belső konfliktussal küzd, és a radikális baloldali pártokból által megalapítandó Frente Amplio még nem rendelkezik jelöltekkel és közös programmal. Jelen állás szerint a baloldal még együttesen sem rendelkezne a kormányzáshoz szükséges többséggel.
Sáncheznek most sokkal nehezebb dolga van, mint valaha, és ez az ő politikai jövőjét eldöntő választás lesz. Nem hiába hívják sokan főnixmadárnak, aki már többször feltámadt egy mindenki által vesztesnek tartott pozícióból.
