Kiszámolták a kutatók, mekkora ára volt a Paksi Atomerőmű majdnem teljes kiesésének
A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) kutatói szerint mintegy 37,4 milliárd forintos többletköltséget okozhatott a paksi atomerőmű nyári visszaterhelése. Elemzésük szerint az MVM-nek a kieső termelést a piacon kellett pótolnia, miközben a problémák egy része előre látható lehetett.
A kutatók szerint jelentős többletköltséget okozott a paksi atomerőmű nyári teljesítménykorlátozása, a rekordalacsony dunai vízszint miatti majdnem teljes leállítása. Felsmann Balázs és Mezősi András azt becsülte meg, mekkora költsége lehetett annak, hogy a kieső atomenergiát más forrásokból kellett pótolni.
A számítás logikája szerint a paksi atomerőmű által meg nem termelt villamos energiát az MVM-nek piaci áron kellett beszereznie, hogy teljesíteni tudja ellátási kötelezettségeit. A kutatók a HUPX és az ENTSO-E nagykereskedelmi árait, valamint a Mavir termelési adatait elemezték.
A vizsgált időszak a július közepén kezdődő és augusztus 26-ig tartó korlátozásokat ölelte fel, amikor az atomerőmű teljesítményét több lépcsőben csökkentették. A REKK becslése szerint a kiesett termelés pótlása és az erőmű önköltsége közötti különbség összesen 37,4 milliárd forintos veszteséget okozhatott. Voltak olyan napok, amikor a napi veszteség meghaladta a kétmilliárd forintot.
A kutatók a paksi atomerőmű 2025-ös beszámolójából indultak ki, amely alapján körülbelül 14 forintos kilowatt-óránkénti önköltséggel számoltak.
Az elemzés egyik fő állítása, hogy a nyári alacsony vízállás és a magas vízhőmérséklet nem tekinthető teljesen előre nem látható eseménynek. A szerzők szerint már korábbi hidrológiai vizsgálatok, valamint az Országos Atomenergia Hivatal 2025-ös jelentése is figyelmeztetett arra, hogy a klímaváltozás miatt a Duna vízállása és hőmérséklete egyre nagyobb kockázatot jelenthet az erőmű működésére. A jelentés szerint a nyári melegedés és a tartós szárazság az erőmű hűtővízellátását is veszélyeztetheti.
A szerzők szerint, ha egy ilyen helyzetre előre lehetett számítani, akkor az ebből eredő üzleti veszteség nem hárítható automatikusan a társadalomra. Úgy vélik, hogy a hűtési rendszer átalakítása, a szivattyúzás fejlesztése vagy más műszaki beavatkozás hosszú távon olcsóbb lehetett volna, mint a nyári korlátozások miatt elszenvedett több tízmilliárd forintos veszteség.
