NDK-s menekültek egy török hússzállítóban – így csempészett ki embereket Magyarországról egy NSZK-s diplomata
Axel Hartmann nyugatnémet diplomata 1982 és 1985 között a budapesti német nagykövetség jogi és konzuli osztályának vezetőjeként mintegy ezer keletnémet menekültnek segített átjutni a magyar–osztrák határon – számolt be élményeiről a Magyar-Bajor Baráti Társaság meghívására tartott budapesti előadásán.
„Ez volt életem legizgalmasabb időszaka. KGB, Stasi, minden mozgásban volt. Fiatal és könnyelmű voltam, és tettem néhány olyan dolgot, amit ma már nem tennék. De igazságosan cselekedtem” – kezdte visszaemlékezését a diplomata.
A nyolcvanas évek első felében a keleti és nyugati blokkot elválasztó Vasfüggöny még szilárdan állt, az NDK és az NSZK között érdemi átjárás nem volt. A német–német határ mentén mintegy 1400 kilométer hosszan dupla drótkerítés és aknamező húzódott, az átjutás szinte lehetetlen volt. A menekülési útvonal ezért tevődött át a magyar–osztrák határra, ahol az NSZK budapesti nagykövetsége segítette a szökést.
Hartmann elmondása szerint a követség munkatársaival a legnagyobb titoktartás közepette segítették át a menekülteket, hogy elkerüljék a tömeges érkezést és a művelet lelepleződését. A Nyugatra vágyó NDK-sok, akik legálisan utazhattak be Magyarországra, felkeresték a nagykövetséget, amely összekötötte őket embercsempész szervezetekkel, és anyagilag is támogatta az akciót.
„Nem fogadtuk el, hogy két német állampolgárság van, az NDK polgárait is németekként kezeltük. Adtunk nekik német útlevelet, mégha ezzel nem is tudták elhagyni Magyarországot” – magyarázta a diplomata.
A szöktetés többféle módon történt: voltakat egy Törökországból Ausztriába rendszeresen húst szállító teherautó erre kialakított rejtekhelyén bújtattak el, mások egy átalakított Mercedes „tankjában” gördültek át a határon, de olyan eset is volt, hogy egy Burgenlandból felszálló kisrepülővel hajtották végre az akciót az éj leple alatt.
Az akciókat nem sikerült teljesen titokban tartani. Egyes beépített határőrök és segítők lebuktak, de a követség őket sem hagyta cserben. Hartmann beszámolója szerint Hans-Dietrich Genscher, az NSZK akkori külügyminisztere egy cetlit csúsztatott át Kádár Jánosnak egyik budapesti találkozójukon, rajta számos névvel. „Így az összes segítőt kihoztuk a börtönből” – mondta a diplomata.
Hozzátette, hogy a magyar és az NDK-titkosszolgálat is felfigyelt az embercsempészésre, gyakorlatilag mindig a nyomában voltak, és amikor az NDK-ba látogatott, három gépjármű követte. Említést tett a követségen takarító, feltűnően csinos hölgyekről is, akik feltehetően szintén valamelyik titkosszolgálatnak dolgoztak.
A Vasfüggöny leomlását végül a keleti blokk megroggyanása és a magyar rendszerváltás hozta el. A magyar–osztrák határ elbontása 1989 májusában kezdődött, június 27-én Horn Gyula akkori külügyminiszter osztrák kollégájával, Alois Mockkal közösen szimbolikusan átvágta a Vasfüggönyt, augusztus 19-én pedig a páneurópai pikniken 6-700 keletnémet állampolgár tört át a határon Sopron közelében – sem a magyar, sem az osztrák határőrök nem avatkoztak közbe.
Hartmann visszaemlékezése szerint Németh Miklós akkori kormányfő titokban találkozott Helmut Kohllal, és jelezte neki, hogy átengedik a határon a keletnémet menekülteket. Az NSZK kancellárja meglepődött, hogy semmit nem kért cserébe. „Nem is sejtettük, hogy milyen gyorsan vége lesz az NDK-nak” – mondta a német diplomata.
