Rejtélyes részletek a mexikói Szűz Mária-képen
A Guadalupei Tilma nevű leplet vizsgáló kutatók, akik a keresztények hite szerint Szűz Mária megjelenését ábrázoló képet elemeznek, újabb izgalmas felfedezéseket tettek. Állítólag legalább tizenhárom apró emberi alakot találtak a képen, különösen a Szűzanya szemében.
A kutatók a legújabb mikroszkopikus elemzések során kiderítették, hogy a tükröződő alakok olyan személyekre hasonlítanak, akik jelen voltak, amikor a 16. században a köpenyt először bemutatták. A digitális technológiával végzett nagy felbontású képezés során a kutatók azt is észrevették, hogy a kép különvéve felkerült a köpenyre, mindenféle vázlat, javítás vagy látható ecsetvonás nélkül, ahogy arról a Daily Mail cikke is beszámolt.
„A Guadalupei Szűzanya képe 1751 óta több műszaki vizsgálaton esett át, de eddig egyik vizsgálat sem szolgált meggyőző tudományos magyarázattal” – mondták a kutatók, akik a kép 16. századi megtért őslakosa, Juan Diego köpenyéről beszélnek. Diego 1531-ben számolt be arról, hogy látta Szűz Máriát Mexikóváros közelében, és a történet szerint a kép váratlanul megjelent a köpenyén, amikor bemutatta azt Juan de Zumárraga püspöknek.
Az állításokat egy friss tanulmány rögzíti, amely a „Miraculous Image of Our Lady of Guadalupe” címet viseli; ezt a texasi St. Michael the Archangel Catholic Church adott ki, és az esemény több évszázados történeti vizsgálatainak összefoglalását tartalmazza. A kutatás további részletei az interneten is elérhetők, ahol egyesek a Guadalupei Tilmát a történelem második legnagyobb relikviájának nevezik.
A köpeny korábbi vizsgálatai sem voltak ritkák. 1936-ban Richard Kuhn, Nobel-díjas kémikus, elemezte a köpeny apró rostmintáját, megállapítva, hogy a festékek nem egyeznek sem növényi, sem állati, sem ásványi eredetű ismert színezőanyagokkal. 1979-ben egy modernebb vizsgálat során Philip Serna Callahan biofizikus és Jody B. Smith művészeti szakértő infravörös fotózással próbálták feltárni a kép titkait.
A kutatók azt tapasztalták, hogy a kép színfelületei szokatlanul egységesek, és nem mutatják a hagyományos festményekre jellemző rétegződést. Az infravörös képek arra is rámutattak, hogy a pigmentek másképp reagálnak a fényre, a világosságuk pedig a megfigyelés szögétől függően változik. Ez arra a következtetésre vezetett a kutatócsoport körében, hogy a kép létrehozásának technikája nem magyarázható a 16. századra jellemző festészeti módszerekkel, így a színek felvitelének módja továbbra is titokzatos marad.
Érdekes, hogy a köpeny maguey kaktusz durva rostjaiból készült, amely általában gyorsan lebomlik, ám ezzel szemben a szövet közel ötszáz éve fennmaradt jelentős károsodás nélkül. A köpeny méretei másfél méter magas és egy méter széles, két darab szövet összevarrásával jött létre a kép közepén. Annak ellenére, hogy a gyertyafüst, a párás levegő és a zarándokok érintése folyamatosan kítették, a köpeny meglepően épen maradt. További vizsgálatok kimutatták, hogy a köpeny különösen ellenállónak bizonyult a rovarokkal és a porral szemben, a színek pedig védőréteg nélkül is élénkek maradtak.
Érdekes megjegyezni, hogy a 18. században készült két másolat, amelyek hasonló kaktuszrost-szövetre készültek, néhány évtized alatt tönkrementek, míg az eredeti köpeny érintetlen maradt, ami arra utal, hogy az alkotás körül egyedülálló körülmények állhatnak fenn. A kutatók a mai napig nem találtak magyarázatot arra, hogyan készült a kép, mivel nem észleltek ecsetvonásokat vagy festéknyomokat, azonban a szkeptikusok szerint a különös jelenségek alapja akár értelmezési vagy képfeldolgozási hibák is lehetnek.
